Bizonyára sok olvasónkban felmerült a kérdés - látva 220-as szinteket ostromló svájci frank árfolyamot - hogy érdemes lehet a 280 körüli árfolyamot kerülgető euróra átváltani a frankban felvett hiteleket. A kérdés jogos, hiszen forintunk az euróhoz képest bőven a 300-as árfolyam fölött is járt 2009-ben, ugyanebben az időszakban a frank a 200-as árfolyamot legfeljebb súrolta.
A devizahitelek tömeges kihelyezésekor még az volt az általános elgondolás - mind a tudatos hitelfelvevők, mind a hitelező bankok részéről - hogy a forint fejlett piacokhoz viszonyított ereje ill. ennek ingadozása adja azt az árfolyamkockázatot, amivel reálisan számolni kell. Gyakorlatilag egy kalap alá vettük sokan a fejlett piaci devizákat, így ebben a képben a svájci frank csak az egyik szereplő volt a többi közül, történetesen az, amelyik az egyik legalacsonyabb kamatszintet nyújtotta. Ráadásul 2008 előtt a jellemzően kisebb ingadozások jellemezték a frank forinttal szembeni árfolyamát, mint az euróval szembeni árfolyamot. Az egy kalap alá vétel létjogosultsága, mint paradigma akkor dőlt meg, amikor a frank felértékelődött a befektetők szemében, mint menekülő deviza - lásd a görög adósságválságot. Gondolom, az Olvasó, ha tegyük fel, hogy eurós kötvényt birtokol, nyilván nem nézné jó szemmel az euróval fizető államok bedőlését, hát sokan vélekedtek így, a biztonságosnak vélt svájci frankba áthelyezve megtakarításaikat. Ez vezetett a frank euróval és más devizákkal szembeni erősödéséhez, ennek isszuk a levét a svájciakkal együtt (náluk pont a devizájuk ereje okoz gazdasági problémákat).
Na de térjünk a lényegre, és vegyük sorra a szempontokat, amelyek vezérelhetnek valakit a tekintetben, hogy változatlanul a svájci fizetőeszközben legyen meghatározva a kölcsöne. A felmerülő kérdések:
1. vajon mindig ilyen erős lesz a frank?
2. vajon gyengülhet a forint?
3. melyiknek jobb a kamata?
Nem célunk letenni a voksunkat egyik vagy másik lehetőség mellett, hiszen mindenkinek a saját várakozásaival kell összhangba hoznia döntéseit, ugyanakkor néhány pro és kontra érvet felsorolunk a kérdésekre adható válaszokat illetően.
1.
pro erő: sokáig fennmaradhat az eurózóna esetleges felbomlásának kérdése, ami ebbe az irányba hat
kontra erő: a nemrég lezajlott portugál és spanyol aukciók is sikeresek voltak, az egyes államok fizetőképességével kapcsolatos aggodalmak eloszlásával komoly gyengülésbe kezdhet a frank (a Svájci Jegybank által megfogalmazott ideális árfolyamhoz vagy 20%-ot kéne gyengülnie)
2.
pro gyengülés: ha Kormány februári bejelentései kiábrándítják a befektetőket, az komoly gyengülést hozhat mind a frankkal, mind az euróval szemben
kontra gyengülés: ez utóbbiak pozitív fogadtatása, és általában a déli államok pénzügyi megítélésének javulása együttesen komoly forinterősödéshez vezethet
3.
Tisztázzuk, hogy egy dolog a jegybanki kamatszint, meg egy másik, hogy a bankok mekkora kamattal kínálják az adott devizában lévő hitelt. Várható több olyan termék megjelenése, ahol összhangba hozzák az euró hitel kamatát a frankhitel kamatával, de tudjunk róla, hogy a frank kamatszintje alacsonyabb, ehhez jut elvileg olcsóbban hozzá a bank.
Összefoglalva, amiben biztosak lehetünk az az, hogy több esemény is várható, amelyeknek érdemes lenne tudni a kimenetelét a helyes döntéshez. Ha valakinek sürgős a stabilabb törlesztő, adott esetben nem akarja megvárni a vázolt események esetleges negatív kimenetelét, akkor teljesen védhető álláspont a hitel euró alapúra váltása. Ahogy az is védhető, ha a kivárást választjuk, hiszen így megvan a lehetőség arra, hogy kivárjuk, amíg a frank visszagyengül a mindenkinek ideális szintre, már csak az a kérdés, hogy ez hónapok vagy évek alatt következik be.
Utolsó kommentek