Buborék-e az arany rally? Megismétlődnek-e a '80-as évek? Hogyan védekezzünk az infláció ellen? Kell-e az arany további meneteléséhez a jegybankok további esztelen pénznyomtatása?

Hiába tartják sokan valamilyen szétbombázhatatlan mentsvárnak az aranyat, sajnos ugyanazt a kérdést kell feltennünk, mint egy korábbi posztban, nevezetesen, hogy ez most akkor mennyiben buborék, és ha az, akkor a lufi kipukkanásától mégis mekkora távolságra vagyunk.

Mi is táplálja az aranyárak növekedését? Rengeteg elemzés készült arról, hogy az arany milyen hatások által került emelkedő pályára, de a laza jegybanki politika hatását egyik sem cáfolja, legfeljebb a hatás jelentőségén vitatkoznak. Annyi biztos, hogy a laza monetáris politika megszűnte komoly törést okozhat időlegesen az arany árazásában, de nem kell önmagában a rally végét jelentse. Ha a "pénznyomda" megszűnte negatívan érinti a további eszközosztályokat (részvény, kötvény, stb), akkor az arany könnyen olyan eszközzé válhat megint, amelybe menekülnek a többi eszközükön túladó befektetők, ez pedig megint csak árfelhajtó hatású.

Igazából most is abban a régi sémában mozgunk, miszerint a részvénypiaci mozgások és az arany mozgása eltérhet egymástól vagy éppenséggel mehet az emelkedő irányba mindkettő (előbbi pl. egy részvény piaci sokk utáni aranyba menekülés által, utóbbi a folytatódó laza jegybanki politika által következhet be), egyedül annyi változás történt, hogy a pénzkínálat bővítését tekintve rohamosan csökkennek a lehetőségek. Vagy a döntéshozók bekockáztatnak egy vágtató inflációt, ez legalábbis az államadósságok súlyát csökkentheti azok elinflálásával.

Infláció elleni védelem?

Na ez az, amire az arany vagy rövid távon jó, vagy olyan hosszú időtávon, ami már nem életszerű. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe ezt a grafikont - és következő feladatképp gondoljon bele abba, hogy a grafikon ugyan az elejét és a végét tekintve emelkedő trendben van, csak közbeékelődik egy laza 20 éves periódus, amikor az arany végig eső trendben volt..

A részvényeknél legalább az adott, hogy emészthető (kb. 5-7 év) hosszúságúak a ciklusok lásd itt, így elég hozzá egy emberélet, hogy a hosszú távon infláció elleni védelemként felfoghatóak legyenek.

De ha biztosra akarunk menni, a fentiek miatt továbbra is az arany és részvény együttes alkalmazása lehet célravezető, még ha ez se nyújt védelmet bármi ellen.

Néhány aggodalmat rögtön el kell oszlassak, nem lesz Amerikából Európa, nem fogják hagyni pusztán a népszerűségért elszállni az amerikai államadósságot. Ennek a hogyanját pedig laza másfél hónap alatt kell megtalálják, úgyhogy ezzel el is érkeztünk az év (korszak?) a gazdasági kilátásokat tekintve legizgalmasabb részéhez.

Fotó: Doug Mills/The New York Times

Arról beszélek, hogy január 1-ig meg kell állapodjanak a pártok az államadósság plafon emelésében, ez pedig nem lesz egyszerű, tekintve, hogy mindkét párt kell hozzá. Tudni illik a Képviselőházban továbbra is a republikánusok vannak többségben.

Én magam úgy egyszerűsítettem le a választások tétjét pusztán a két tábor ismert preferenciáit nézve, hogy demokraták = adóemelés, republikánusok = kiadáscsökkentés.

Na most mivel a Kongresszuson valahogy át kéne tuszkolni egy megállapodást - hacsak a felek egyike nem pont azt akarja, hogy a helyi adósságplafon miatt egy csinos méretű automatikus megszorítás lépjen életbe - ezért olyan megegyezési kényszer adott, amelyből az következik, hogy lesz itt kiadáscsökkentés és bevételnövelés is.

Lehetséges forgatókönyvek

Nem kívánok hosszan elmélyedni abban, hogy milyen politikai játszmák következhetnek a fentiekből - nyilván a megszorításokért a balhét a végső esetben akarja bárki is elvinni - viszont a néhány legfontosabb, piacmozgató jellegű sémát érdemes sorra venni:

a) egy kiegyensúlyozott csomagot raknak össze, amiben van adóemelés és kiadáscsökkentés is, ez kiegészítve a laza jegybanki politika folytatásával arra legalább is elég lehet, hogy még egy jó ideig támogassa a részvénypiacokat

b) többségében adóemelést tartalmazó csomagot fogadnak el - ezt kizárni nem lehet, de jó kérdés, hogy a republikánusok belemennek-e ebbe, és ha igen, milyen alku lesz a dolog mögött

c) nem állapodnak meg, ez gyakorlatilag szintén egy "kiegyensúlyozott" csomagot jelent, amiben lesz ez is, az is, csak a csomag mérete igen nagy lesz, konkrétan a GDP 4,5%-a, tehát úgy nagyjából 1/2 Matolcsy csomag (a hazai kormány eddig a GDP 9%-ánál tart megszorításokat tekintve egyes számítások szerint), csak éppen egy szuszra azonnal, és ez bizony rögtön a zemberekkel lesz megfizettetve, mert a nagy vízen túl nem látszanak olyan okos menekülőutak a késleltetésre, mint nálunk a nyugdíjpénztárak bedarálása

Milyen eszközosztályoknak jók / rosszak ezek a forgatókönyvek:

Arany: Mivel a laza monetáris politika mindegyik esetben maradna, sőt, ha valamelyik forgatókönyv balul sül el, akkor még a félelem és a bizalomhiány is rájátszhat, ezért az arany tekintetében ezek az emelkedés irányába ható hatások. Az meg egy másik vita, hogy egyébként az arany piacán van-e buborék, vagy nincs.

Részvények: Na ez már többesélyes. Egy lájtos kiegyensúlyozott csomag (az "a" jelű) rövid- és középtávon biztos jót tenne nekik, hiszen egy harmatos de legalább létező konjunktúra mellett, ezt megfejelve a laza monetáris politikával jók a körülmények a részvények szárnyalásához. A pszichológiai hatások is erre játszanak, nagyot szólna, ha a főbb indexek bőven a válság előtti maximumuk fölé mennének, ha úgy tetszik, mindenki elhinné, hogy itt a bika piac néhány évre.

Kötvények: Itt most leginkább államkötvényekről beszélnék, azokon belül is az amerikai államkötvényről. Nem valami egyértelmű a helyzet, mivel az államkötvények hozamai akkor is tudnak meredeken esni (lásd az USA tavalyi S&P általi leminősítését), ha nagy a baj. Megfordítom: a javuló konjunktúramutatók miatt a kutya se akar "államkötvénybe menekülni", így utóbbiak kereslete gyengül, hiába jobbak a makromutatók, ez nem fog feltétlenül beárazódni. Sőt, ha olyan gyenge a kereslet, és az alternatív eszközök (részvény, egyéb) is elszipkázzák a forró tőkét, akkor a javuló egyensúlyi mutatók még fordítva is elsülhetnek, ami ronthatja a kötvény alapok hozamát (utóbbiak rendszerint a hozamesésből profitálnak). Szóval a kötvény alapokkal óvatosan, még ha ezeket is szoktuk meg a biztonság bástyáinak, ez most nem biztos, hogy minden helyzetben igaz lesz.

Látható, hogy a fenti kérdések elég húsba vágóak, ezt a befektetők is tudják, úgyhogy amíg a fenti forgatókönyvek közül valamelyik irányába el nem mozdulnak a felek, fel kell készüljünk az erős volatilitásra, úgy biztonsági öveket becsatolni, és addig sem pánikolni! (most látszik igazán, hogy kedvelt ajánlásom: az arany és részvény kombinálása vagy az abszolút hozam alapok előnyben részesítése jó is valamire..)

Már csak néhány nap van hátra a görög (mindent eldöntő?) választásokig, mellyel kapcsolatban borzasztóbbnál borzasztóbb forgatókönyvek forognak a médiában. Blogunk természetesen egymaga túl kevés ahhoz, hogy a címben szereplő kérdésre egyértelmű és "megnyugtató" választ adjon, ugyanakkor néhány eshetőséget kötelességünknek érzünk sorra venni. 

Van-e jelentősége egyáltalán, hogy kit választanak meg, úgyis csődbe mennek, nem?

Valamekkora jelentősége nyilván van - úgymond jobb, ha a "megszorításpárti" erők kerekednek felül, mint ha a mindent elutasítók, de a görögök már azzal kiengedték a szellemet a palackból, hogy többségbe kerültek a szakadékba való önként leugrást sem elvető pártok az előző sikertelen választáson.

Nagyobb jelentősége van ellenben annak, hogy bármilyen választási eredmény is lesz, arra hogyan reagál az EU.

Mi a legrosszabb forgatókönyv a választás kimenetelét illetően?

Talán az, ha senki sem tud kormányt alakítani, mert akkor a következő választást már csak olyan időpontra tudják kiírni, amikorra már csődbe is mentek.

Milyen válságkezelő eszközökkel reagálhat az EU (és az EKB, IMF, stb.)?

a) hagyják csődbe menni őket (rendezetlenül), ez azért lenne ciki, mert kitörne ott a polgárháború, katonai diktatúra lehetne, és még számos beláthatatlan negatív következménnyel kéne számolni,

b) kivezetik őket az euróövezetből rendezett formában, tehát valamilyen csomagot is kapnának, hogy újra tudják szervezni magukat, ami persze nyilván nem lenne olyan bőkezű, mintha azért erőlködnének a szereplők, hogy mindenképp eurózóna tagok maradjanak,

c) megint megmentik őket, ezúttal a hitelfeltételek felpuhításával, csak hogy ezután a többi hasonló helyzetben lévő ország is bejelentkezne a feltételek enyhítéséért, ezzel garantáltan elnyújtanák a válságot, mert így a következő évekre lennének csak halogatva a problémák

d) a fenti forgatókönyvek egyikét használják kiegészítve irgalmatlan mennyiségű pénznyomtatással, ezzel elszabadítva az inflációt, és a problémák megoldását évtizedekre elnyújtva

e) nincs e).. ide helyettesítse be a kedves olvasó az ötletét, ha úgy gondolja, van más

Egyik forgatókönyv se túl biztató, mindegyik baromi sok pénzbe kerül. Ez persze a politika eddig is tudta, tulajdonképp évek óta csak azon megy a huzakodás, hogy ki állja a cechet. Az infláció generálás értelemszerűen azt jelentené, hogy közvetve a sok megtakarítással rendelkező németek állnák, az egyéb forgatókönyvek szintén  őket terhelik, csak másképp. A nagy megmentés (de a teljes csőd is) egy nagy azonnali kiadást jelent, legyen szó a mentőcsomag összedobásáról, vagy a bedőlés miatt a bankok feltőkésítéséről.

Mivel lassan visszafordíthatatlannak látszik a hazai nyugdíjrendszer átalakulása, joggal tesszük fel a címben szereplő kérdést. Nem vagyok híve a sötétben való tapogatózásnak, de ennek ellenére érdemesnek tartom, hogy foglalkozzak azzal, vajon milyen modellre / megoldásra fog hasonlítani az a nyugdíjrendszer, amely már elkezdett körvonalazódni. Igen, többek között a svéd modellel fogok foglalkozni.

De nézzük, hogy  a dolog politikai vonatkozásán kívül miért került be a köztudatba ennek az országnak a nyugdíjrendszere. Nincs kétségem afelől, hogy bármilyen nyugdíjrendszerünk is lesz, azt a kormányzat nem fogja "svéd" jelzővel illetni. Viszont elhangzott két olyan ismérv is, amely igen is jellemző a skandináv ország nyugdíjrendszerére, ez pedig az egyéni számla az állami nyugdíjrendszer keretein belül és az, hogy nem fognak többet kifizetni a befolyt járulékoknál. Nem elhanyagolandó, hogy arról is szó esett, hogy a kifizetések mindenképpen arányosak a befizetésekkel.

Miért jó ez? Bizony, többek között azért, mert nem lehet a következő 5 generációt eladósítani azért, hogy valaki a nyugdíj témára alapozva nyerhessen választást. Továbbá így valóban lennének következményei annak a "divatnak", hogy sokan egzisztenciális okokból nem vállalnak gyereket. Nem vállalnak, mivel ez egy megtérülő döntésnek látszik az egyén szempontjából. De nem az közösségi szinten.

És még egy érv mellette: értelmetlenné válik a nyugdíjkorhatárról szóló vita, hiszen mindenki eldöntheti maga, hogy mikor megy nyugdíjba, hiszen ezt az egyéni számlák miatt meg lehet valósítani.

Miért rossz esetleg? Szerintem ezt még nem tudjuk, ötleteim szerint egy módon lehet rossz, és ez a bevezetés mikéntje. Mert annak semmi értelme nincs, hogy csak az új járulékfizetők számára vezessék be ezt a rendszert, ha viszont mindenkire vonatkozik, akkor látni kéne azokat a szabályokat, amelyek alapján megállapítják a nyugdíját annak a honfitársunknak, aki évek óta fizeti a járulékait egy másik nyugdíjrendszer szabályaihoz igazodva.

Kevesebb lesz így a nyugdíjunk? Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. De az elvitathatatlan, hogy nagyrészt rajtunk múlik. Pl. ha nem elég nekünk, dolgozhatunk tovább. Meg ha több gyermek születik, úgyszintén több lehet a nyugdíjunk. És végre beindulhatna valamilyen párbeszéd vagy inkább közbeszéd a gyermekvállalás és a gyermektelen életmód kérdéséről.

És az állami rendszeren kívül továbbra is lehetőségünk van nyugdíjbiztosításokkal, egyéb megoldásokkal tenni azért, hogy a megfelelő életszínvonalat biztosítsuk magunknak.

Már csak szűk két hét van hátra a határidőig, hogy eldöntsük, nyugdíjpénztár tagok maradunk vagy sem. Megkísérlem összeszedni a rendelkezésre álló támpontokat, és azokat számszerűsítem is.

Első körben nézzük, hogy mit fizetünk. Az egyszerűség kedvéért kerek számmal, egy 200.000 Ft-os bruttó fizetéssel modellezek.

- 10% nyugdíjjárulék - ez 20.000 Ft

- 24% munkaadói TB járulék - ez 48.000 Ft

A jelenlegi információk szerint az állam az infláció követését próbálja garantálni a nyugdíjak esetében, így jóhiszeműen ebből kiindulva számolok - mivel az ezzel kapcsolatos kételyeket nem tudom számszerűsíteni - tehát a lényeg az lesz, hogy a nyugdíjpénztár mennyivel teljesíti felül az inflációt. Úgymond ez a felülteljesítés adhat okot arra, hogy úgy gondolhassuk, megéri maradni, ettől a felülteljesítéstől lehet jobb egy pénztár.

Mint az sokak számára ismert, aki a pénztárakat választja, nem lesz jogosult az állami nyugdíjra, viszont ettől még a 24%-os járulékot (vagy újonnan nyugdíjadót) fizetni kell, tehát ezzel is számolnunk kell, mint "fölöslegesen" kifizetett pénzzel, mivel ebben az esetben effektíve azzá válik.

Vegyünk egy olyan példát, ahol polgártársunknak 2.500.000,- Ft a jelenlegi nyugdíjpénztári egyenlege, és még 30 éve van hátra a nyugdíjig. Továbbá számoljunk egy viszonylag magas, de nem lehetetlen hozammal, mondjuk az infláció 3%-os felülteljesítésével.

Tehát a már bent lévő tőkére rakódik a hozam még 30 évig, így ebből lesz reálértéken 6.068.156,- Ft.

Továbbá megy a pénztárba még 20.000,- Ft havonta, ebből felgyűlik 11.760.643,- Ft.

Így összesen 17.828.799,- Ft lesz a pénztárban, ezzel kell szembe állítsuk az árát ennek a választásnak (már ha nem változnak a 30 év alatt a feltételek..), ami egyenlő a havonta adóként befizetett 48.000,- Ft-okkal, tehát 30 év alatt 17.280.000,- Ft.

Ebben a példában így a választás pont határeset, és ezt is arra a feltételezésre építettük, hogy a pénztár jól teljesít. Hangsúlyozom, hogy ez a példa abból indul ki, hogy ahogyan ezt most törvénybe foglalják, úgy is marad, természetesen az ember döntését befolyásolhatja az is, hogy mit vár a jövőbeni esetleges változásoktól, mennyire bízik abban, hogy az államtól számíthat nyugdíjra, és még számtalan szubjektív szempontot sorolhatnék. Annyi minden esetre egyértelmű, hogy egy matematikát segítségül hívó mérlegelésben kulcsfontosságú, hogy mekkora a jelenlegi pénztári egyenlegünk és mennyi idő van hátra a nyugdíjba vonulásig.

Bizonyára sok olvasónkban felmerült a kérdés - látva 220-as szinteket ostromló svájci frank árfolyamot - hogy érdemes lehet a 280 körüli árfolyamot kerülgető euróra átváltani a frankban felvett hiteleket. A kérdés jogos, hiszen forintunk az euróhoz képest bőven a 300-as árfolyam fölött is járt 2009-ben, ugyanebben az időszakban a frank a 200-as árfolyamot legfeljebb súrolta.

A devizahitelek tömeges kihelyezésekor még az volt az általános elgondolás - mind a tudatos hitelfelvevők, mind a hitelező bankok részéről - hogy a forint fejlett piacokhoz viszonyított ereje ill. ennek ingadozása adja azt az árfolyamkockázatot, amivel reálisan számolni kell. Gyakorlatilag egy kalap alá vettük sokan a fejlett piaci devizákat, így ebben a képben a svájci frank csak az egyik szereplő volt a többi közül, történetesen az, amelyik az egyik legalacsonyabb kamatszintet nyújtotta. Ráadásul 2008 előtt a jellemzően kisebb ingadozások jellemezték a frank forinttal szembeni árfolyamát, mint az euróval szembeni árfolyamot. Az egy kalap alá vétel létjogosultsága, mint paradigma akkor dőlt meg, amikor a frank felértékelődött a befektetők szemében, mint menekülő deviza - lásd a görög adósságválságot. Gondolom, az Olvasó, ha tegyük fel, hogy eurós kötvényt birtokol, nyilván nem nézné jó szemmel az euróval fizető államok bedőlését, hát sokan vélekedtek így, a biztonságosnak vélt svájci frankba áthelyezve megtakarításaikat. Ez vezetett a frank euróval és más devizákkal szembeni erősödéséhez, ennek isszuk a levét a svájciakkal együtt (náluk pont a devizájuk ereje okoz gazdasági problémákat).

Na de térjünk a lényegre, és vegyük sorra a szempontokat, amelyek vezérelhetnek valakit a tekintetben, hogy változatlanul a svájci fizetőeszközben legyen meghatározva a kölcsöne. A felmerülő kérdések:

1. vajon mindig ilyen erős lesz a frank?

2. vajon gyengülhet a forint?

3. melyiknek jobb a kamata?

Nem célunk letenni a voksunkat egyik vagy másik lehetőség mellett, hiszen mindenkinek a saját várakozásaival kell összhangba hoznia döntéseit, ugyanakkor néhány pro és kontra érvet felsorolunk a kérdésekre adható válaszokat illetően.

1.

pro erő: sokáig fennmaradhat az eurózóna esetleges felbomlásának kérdése, ami ebbe az irányba hat

kontra erő: a nemrég lezajlott portugál és spanyol aukciók is sikeresek voltak, az egyes államok fizetőképességével kapcsolatos aggodalmak eloszlásával komoly gyengülésbe kezdhet a frank (a Svájci Jegybank által megfogalmazott ideális árfolyamhoz vagy 20%-ot kéne gyengülnie)

2.

pro gyengülés: ha Kormány februári bejelentései kiábrándítják a befektetőket, az komoly gyengülést hozhat mind a frankkal, mind az euróval szemben

kontra gyengülés: ez utóbbiak pozitív fogadtatása, és általában a déli államok pénzügyi megítélésének javulása együttesen komoly forinterősödéshez vezethet

3.

Tisztázzuk, hogy egy dolog a jegybanki kamatszint, meg egy másik, hogy a bankok mekkora kamattal kínálják az adott devizában lévő hitelt. Várható több olyan termék megjelenése, ahol összhangba hozzák az euró hitel kamatát a frankhitel kamatával, de tudjunk róla, hogy a frank kamatszintje alacsonyabb, ehhez jut elvileg olcsóbban hozzá a bank.

Összefoglalva, amiben biztosak lehetünk az az, hogy több esemény is várható, amelyeknek érdemes lenne tudni a kimenetelét a helyes döntéshez. Ha valakinek sürgős a stabilabb törlesztő, adott esetben nem akarja megvárni a vázolt események esetleges negatív kimenetelét, akkor teljesen védhető álláspont a hitel euró alapúra váltása. Ahogy az is védhető, ha a kivárást választjuk, hiszen így megvan a lehetőség arra, hogy kivárjuk, amíg a frank visszagyengül a mindenkinek ideális szintre, már csak az a kérdés, hogy ez hónapok vagy évek alatt következik be. 

Ahogy ígértem, ebben a posztban megnézzük a második lehetőséget is, miszerint hogyan lehet közvetlenül - vagy legalábbis majdnem közvetlenül - aranyba fektetni a pénzünket (az előző alkalommal arról volt szó, hogy a bányász cégeken keresztül miért érdemes közvetve fektetni az aranyba).

Nyilván ezúttal sem akarunk otthonunkban aranyrudakat tartani, úgyhogy olyan befektetési alapot keresünk, amely viszont valóban aranyrudakat tart. Magyarul nem csak a devizapiacon kereskedik az arany dollárral vagy más devizával szembeni árfolyamára, és nem is határidős ügyletekben utazik, hanem fizikailag is létező aranyat tart. Egy ilyen befektetési alapnak az árfolyama majdnem 100%-ig azonos mozgásokat produkál, mint az arany azonnali piaci ára. Erre az alap típusra a legjobb példa az SPDR Gold Trust ETF, egyébként ennek is van a legnagyobb kezelt vagyona a műfajban, és ezt is használják a leggyakrabban.

Az egyszerűség kedvéért mindent az arany árfolyamával fogok illusztrálni, mivel az SPDR Gold Trust ETF árfolyama arányaiban úgyis majdnem ugyanúgy mozog. Fussuk át azokat a tényezőket, amelyek a közvetlen arany befektetés mellett szólnak a bányászokba való befektetéssel szemben, ill. hogy mi szól ez ellen a megoldás ellen.

Először is az arany a nyersanyagpiac része, nem a részvénypiacé, tehát értelemszerűen ha a részvénypiacokról vonnak ki pénzt, az valahová elvándorol. Vándorolhat kötvényekbe, ingatlanokba, nyersanyagokba. Ha félelem uralkodik a részvénypiacokon (egy esetleges további árfolyameséstől), akkor rend szerint sokan menekítik tőkéjüket nyersanyagokba. Miért is? Ha a részvénypiaci esés pénznyomtatással (lásd alacsony kamatszinteket és kötvény vásárlási programokat az USA-ban) párosul, akkor jogos feltételezés, hogy a többlet nyomtatott pénz a részvényeket legfeljebb szinten tartja vagy csekély növekedést okoz, míg egyes nyersanyagoknál - különösen igaz ez azokra, amelyekre viszonylag állandó a kereslet, vagy belső értékkel bírnak, mint az arany - akár nagyobb szárnyalás is lehet a pénzkínálat növekedéséből. Arról nem is beszélve, hogy az alacsony kamatok miatt előbb-utóbb felüti a fejét az infláció, ez utóbbi ellen pedig pont az arannyal szoktak védekezni (lásd az első cikket erről), ez is árfolyam növelő tényező.

Na de akkor mi a buktató, ha ennyi minden szól az arany további szárnyalása mellett? Először is nézőpont kérdése, hogy van-e buktató, mert ha valaki 30 évben gondolkozik, 30 év múlva kell csak megnéznie, mekkora az aranyának a vásárló értéke az induláshoz képest. És ezen az időtávon nem esélytelen fogadás, hogy jó értékőrző is lehet az arany. Viszont ha rövid- vagy középtávon nézzük meg, hogy mi a helyzet, akkor ha csalódnunk nem is kell, de semmiképp nem lehetünk vakon optimisták.

Ha az arany olyan tuti befektetés lenne bármikor bárkinek mérlegelés nélkül, akkor egy folyamatosan növekvő (mármint az idők kezdete óta folyamatosan növekvő) árfolyamgörbét kéne látnunk, de ilyet sajnos nem tudunk prezentálni.

Említettem, hogy az aranyra több irányból is mutatkozik kereslet, amikor egy nagy szárnyalás elindul, akkor azt egy ideig indokolják a körülmények (mint pl. a nagyobb pénzkínálat), viszont van egy pont, amikortól nem. Még az előtt vagyunk valószínűleg, hogy az infláció ellen védekező befektetők tömegesen vegyék az aranyat, meg még az előtt, hogy az infláció miatti vevők rengeteg spekulatív befektetőt bevonzzanak, de nem tagadható, hogy már most is sokan vettek a nemesfémből. Tehát óvatosan néhány évre nem lehet hülyeség azzal számolni, hogy az arany jó ötlet lehet, de ezt mindenkinek a saját mérlegelésére bízom.

Na de nézzük, hogyan érhet véget a múltbeli adatok alapján az arany szárnyalása, magyarul mire kell vigyáznia annak, aki aranyba szeretne fektetni, ill. hogyan és mikor szálljon ki belőle az ember úgy, hogy lehetőleg nyereséges maradjon - aztán egy ügyes kiszállóval persze akár szépen is lehet keresni vele.

Az arany piaci rally általában akkor ér véget, amikor a spekulánsok olyan magasra hajtják az arany árát, hogy a rendes (ékszer, ipari) felhasználók már nem tudják megfizetni az aranyból készült árukat. Ilyenkor a már szinte függőleges árfolyamgörbe törik egy jó látványosat. Rend szerint akkor, amikor már szinte csak spekulánsok veszik a nagy aranyláz közepette a nemesfémet, és elegendő spekuláns gondolja úgy, hogy akkor most ő zsebre teszi a profitját. A csökkenő ár miatt egyre többen döntenek így, ami egy lavina szerű eladási hullámot eredményez. Aztán még egy idegi maradhat történelmi értelemben magas szinten az arany ára, de aki nagyon drágán vett, annak esélye sincs jó áron kiszállni. Vagy majd 20 év múlva.. amikor egy komolyabb gazdasági válság kezelése okán nagyobb az infláció..

Illusztrációképp egy árfolyamgörbével kedveskedek, konkrétan a legutóbbi, egyébként infláció generálta aranylázról szól, és elég jól látható, hogy van, aki kb. mostanság tudott veszteség nélkül kiszállni a '80-as évekbeli arany vásárlásából, csak lehet, hogy nem ez volt az eredeti szándéka. Minden esetre amíg a fejlett gazdaságokból nem érkezik hír arról, hogy felütné a fejét az infláció, addig nem esélytelen dolog az arany befektetés, többek között Soros György is komoly kitettséggel rendelkezik az arany felé.

Ezen a grafikonon az 1980-ban látható csúcsot érdemes nézni, abban a pontban szinte függőleges az árfolyam, majd oldalazás és csökkenés jön vagy 25 évig. És az is látszik, hogy a mostani szárnyalás még nem függőleges, bár már nem kell sok neki.

Ezeket a befektetési alapokat el lehet érni mind közvetlenül tőzsdén, vagy egyes befektetéshez kötött életbiztosításokon keresztül.

Biztos felmerült már a kérdés sok olvasóban, hogy miként lehet a szó gyakorlati értelmében aranyba fektetni, annyit elárulok, hogy alapvetően nem arról van szó, hogy az embernek az otthonában kéne aranyrudakat tartania. Több értékpapírosított formája létezik az aranyba való befektetésnek, amelyek segítségünkre lehetnek. Ezeknek két jellemző típusáról fogok írni.

Az első és legegyszerűbb módja az arany szárnyalásából való profitálásnak az, hogy az aranyat bányászó cégek részvényeibe fektetünk. Ezek a cégek szolgálják ki mind az ékszerpiac, mind az ipar, mind a spekulatív vevők arany szerzési igényeit. Az könnyen belátható, hogy az első két említett szereplő rendelkezik állandóbb igényekkel, tehát rájuk ezek a cégek mindig építhetnek, egy bizonyos vevőkört folyamatosan ki kell szolgálniuk. Az is valószínű, hogy aranyra mindig lesz igény, csak az a kérdés, hogy mekkora, és még mennyi van a nemesfémből a föld alatt. Általánosságban kijelenthetjük, hogy az aranybánya részvénye közép- és hosszú távon biztosabb lábakon állhat, mint egy technológia cégé vagy bizonyos szolgáltatóké. Teljesen homogén terméket állít elő - az arany 20 év múlva is arany lesz - szemben mondjuk egy technológia céggel, akinek állandó változásokhoz kell napról napra újabb és újabb megoldásokkal előállnia, amit vagy vesznek az ügyfelek vagy nem. És ez persze általában is igaz a nyersanyagokkal foglalkozó részvényekre.

Na de miért vállalunk még részvénypiaci kockázatot is azzal, hogy részvényt veszünk, ahelyett, hogy magát az aranyat vennénk meg? Ennek a nyitja egyszerűen az, hogy ezeknek a részvényeknek az árfolyamát nem csak az arany ára befolyásolja. Mivel ez utóbbi igen nagy ingadozásokat is produkálhat, ezért ésszerű lehet olyan eszközöket vásárolni, amelyeknek az értéke növekszik, ha drágább az arany világpiaci ára, ugyanakkor nem jellemzi akkora árfolyam ingadozás, mint magát a nemesfémet. Ezek a jellemzők elmondhatóak a bányász cégek részvényeiről, hiszen ők valamekkora folyamatos termelést mindig kiszolgálnak, így az ezzel összefüggő értékük adott, és persze ha nagyobb a nyereségességük az arany árnövekedése miatt, az felhúzza az értéküket.

Példának látható itt fent egy arany bányász cégek részvényeit tartalmazó befektetési alap (egy ETF - tehát tőzsdén kereskedett alap) elmúlt 5 éve. Jól látható, hogy mivel ez egy részvény alap, a kifejezetten részvénypiacokat hátrányosan érintő események nagyban befolyásolják az árfolyamát, ugyanakkor az arany mozgását is rendesen követi, a részvénypiaci mélypont óta még magánál az aranynál is nagyobb növekedést produkált, és az arany árfolyamának korrekciói sem viselték meg.

Íme, az utolsó 1 éve az alapnak:
A következő posztban átfutjuk a másik említett lehetőséget is, miszerint mi történik akkor, ha közvetlenül az aranyba akarunk befektetni, és megnézzük a jövőbeni kilátásokat is.

Először néhány szót írnék arról, hogy miért is aktuális most foglalkoznunk az arannyal. Bizonyára sokaknak ehhez hasonló első asszociációik vannak az arannyal kapcsolatban, mint hogy értékes, pénznek is használták ill. használják, sőt mit több, a nemzeti bankok is tartalékolási eszközként vették igénybe.

Sokan talán azért tartanak drága nemesfém ékszereket, mert úgy gondolják, annak mindig megmarad az értéke, és bizonyos értelemben ebbe nagyon is igazuk van. Érdemes sorra vennünk, hogy az arany aktuális árát valamely pénznemben kifejezve konkrétan milyen tényezők is befolyásolják. Először is, mivel az arany is egy árucikk, neki is van kereslete és kínálata. A kínálatát meghatározza, hogy az erre szakosodott bányaipar mennyit hajlandó az adott áron kitermelni, a keresletét meg alapesetben meghatározza az aranyból készülő ékszerekre való kereslet. Pótlólagos keresletet jelenthet, ha a pénzhelyettesítő szerepe okán jelenik meg többlet igény az aranyra. Az árazását tekintve is érdekessé teszi a helyzetet ez a pénzhelyettesítő jelleg. Jellemzően az arany értékét tekintik állandónak - még ha nőhet is a forgalomban lévő arany mennyisége a bányászat által - és a pénznemek értékét megbízhatatlannak az arany vásárlói. Hiszen ha egy jegybank a pénzkínálat bővítésével (lásd most az USA-t) kíván élni, akkor sokan joggal gondolhatják azt, hogy az arany lehet a biztonságos bástya a pénz elértéktelenedésével szemben.

Szóval ha nem is lineárisan, de a forgalomban lévő pénz mennyisége összefügg az arany árával. Azt nem jelenthetjük ki, hogy ha kétszer annyi pénz van forgalomban, akkor törvényszerűen kétszer annyiba fog kerülni egy uncia arany, de a két dolog összefügg. Ahogy azt sem jelenthetjük ki, hogy egy nadrág ára aranyban kifejezve pontosan ugyanannyi volt 20 évvel ezelőtt, mint most, de kétségtelenül kisebb lesz az aranyban kifejezett árakban a különbség, mintha a pénzbeli árazást nézzük. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy amikor sokan számítanak az infláció emelkedésére, akkor sokan számítanak arra is, hogy nagyobb lesz az arany iránti kereslet. Márpedig egy adott eszközzel kapcsolatos jövőbeli várakozások már akkor beépülnek az árakba, amikor a konkrét várakozás megfogalmazódik.

Na de miért is olyan fontos most foglalkoznunk az arannyal? Először is elképesztő árfolyam növekedést láthatunk az elmúlt években, amelyet már nem lehet kizárólag arra fogni, hogy volt egy dollár leértékelődési hullám a múltban, a növekedés ennél sokkal nagyobb és tendenciózusabb, és minden jelentősebb devizához mérve számottevő. Az elmúlt 5 évben 172%-kal értékelődött fel az arany dollárban mért árfolyama, az euróban mért árfolyam esetében 147%-os növekedésről van szó. Ez évesítve is 22,15%, ami több mint sok ahhoz, hogy foglalkozásra érdemes eszköznek nevezhessük az aranyat.

A következő posztban írok arról, hogy a gyakorlatban hogyan lehet hasznosítani az aranyban rejlő lehetőségeket, konkrétan milyen befektetési alapokkal lehet kereskedni, és melyikkel érdemes.

Ott hagytuk abba, hogy a következő megválaszolandó kérdésünk az, hogy melyik megoldás tehet értünk a legtöbbet. Nyilván legalább kettő cél vezérli az embert. Az egyik az, hogy legalább olyan jól járjon a befektetésével, mint amennyire a megszokott megoldásokkal járna - legyen ez egy bankbetét vagy bármi - a másik az, hogy időben hozzá tudjon férni a pénzéhez.
Problémák akkor adódnak, amikor ez a két szempont nem kerül összhangba egymással. Példának okáért "80%-os hozamot akarok egy év alatt" hozzáállás akár be is jöhet, csak nem biztos, hogy minden próbálkozásra sikerül. Ennek az ellenpéldája, hogy az sem egy feltétlenül jó megoldás, ha az ember a párna alatt gyűjt 30 évig a nyugdíja kiegészítésére.
Na de akkor milyen helyzetekben lehet jobb befektetési alapba fektetni, mint másba?
Ez már egészen rövid időtávok esetén is jogos kérdés. Ha az ember elhatározza, hogy fél évre leköti a pénzét a bankban, már ebben az esetben is léteznek megoldások arra, hogy előnyösebb helyzetbe kerüljünk. Egyszerűen nézzük meg, hogy a bank vajon mibe fektetheti a pénzünket egy lekötött betétnél. Azt látjuk, hogy előre megmondja a bank, hogy mennyit ad, tehát valószínű, hogy ő is tudja, hogy kb. mennyit kap a pénzünkért. Épp ezért jellemzően államkötvény hátterű megoldás van egy lekötött betét mögött, hiszen a kötvénynek is van egy előre látható kamata (az esetek többségében). Említettem, hogy a befektetési alapban az a jó, hogy bele tudunk szólni a befektetés hátterébe. Van még egy előny, amit nem említettem, mégpedig az, hogy a befektetési alapban való részesedésünket rend szerint bármikor pénzzé tehetjük. Ez nem igaz a lekötött betétre, ahol a betét idő előtti megszüntetése esetén le kell mondjunk a kamatokról.
És ezzel meg is van első gyakorlati alkalmazás, lekötött betét helyett bizonyos esetekben jobban járhatunk egy pénzpiaci vagy rövid kötvény alappal, ha nem is a hozamtöbblet de a rugalmasság már a befektetési alap mellett szólhat.
Ha más időtávban gondolkodunk, mondjuk 3 vagy 5 évre is le tudunk mondani a pénzünk egy részének a hozzáférhetőségéről, akkor értelemszerűen olyan alapokat választunk, amelyek már ezen az időtávon is legalább annyit hoznak, mint a banki kamat.

Először is tisztázzuk azt, hogy mi is egy befektetési alap. A legegyszerűbb, ha összehasonlítjuk egy bankbetéttel. A bankbetétnek viszonylag egyszerű lélektana van, betesszük a pénzt, megmondják előre, hogy mennyi kamatot kapunk rá, hogy mit csinál a pénzzel a bank, az meg az ő baja. Magyarul nem szólhatunk bele abba, hogy a bank mibe fekteti a pénzünket, cserébe előre tudjuk, mit kapunk.

És most válaszolom meg a poszt címében lévő kérdést, azért, mert tőzsdézik más helyettünk, mégpedig nem is akárhogy. Egy befektetési alap hátterében 20, 30 vagy akár több mint 50 értékpapír van, sőt, van ahol a befektetési alap más befektetési alapokból vásárol. Azt viszonylag könnyű belátni, hogy ha a 30 féle részvényünk mögött lévő 30 vállalatból - akik az adott részvények kibocsátói - egy netán tönkremegy, akkor ez az alap összteljesítményében csak néhány százalék esést jelent. Sok helyen dolgozott a pénzünk, így értelemszerű, hogy szinte minden befektetési elemmel történnie kell valami szörnyűnek, hogy ez az alapunk árfolyamát levigye a padlóra, legyen szó részvény vagy kötvény alapról. Most már csak az maradt hátra, hogy feltegyük a kérdést, mikor melyik megoldás tehet értünk a legtöbbet, de ehhez egy poszt kevés, folytatás következik.. 

Kedves Olvasó! Terveim szerint ezen az oldalon számos, első ránézésre talán a mindennapoktól távolinak tűnő, ám a dolgok mögé nézve nyilvánvaló módon azokat igenis befolyásoló témát szeretnék körüljárni. Fontos számomra, hogy ezt mindenki számára érthetően tegyem. Mivel a felszínes megközelítésnél semmit nem gyűlölök jobban, ezért ez egy olyan összetett és elvont témakörben mint a pénzügyek, szerintem nem egyszerű feladat, mégis kísérletet teszek rá. Meggyőződésem, hogy a pénzügyi termékeket közvetítők ebbéli vállalkozó kedve és az érdeklődők nyitottsága együttesen csodákra képes, ami pénzügyeink és egyben életünk vezetését illeti.

Mostantól kezdve olvashat ezen a blogon számos aktuális kérdésről, befektetési lehetőségekről és arról, hogy ezek hogyan működnek, és általában hogyan tudja ezeket az ember a saját javára fordítani. Nem célom rögtön hasznosítható eszközöket bárkinek a kezébe adni, és egyúttal kérem, hogy senki ne gondolja, hogy ami itt szerepel, az valami tuti eszköz a problémái megoldására. Sokkal inkább a célom annak az elősegítése, hogy sokan szert tegyenek egy olyan gondolkodásmódra, amely a hasznukra válik, továbbá várom a kritikákat és az értelmes vitát mind arról, hogy ki mit tart helyesnek, ill. hogy a célomat az Olvasó szerint mennyiben teljesítem.