Mivel lassan visszafordíthatatlannak látszik a hazai nyugdíjrendszer átalakulása, joggal tesszük fel a címben szereplő kérdést. Nem vagyok híve a sötétben való tapogatózásnak, de ennek ellenére érdemesnek tartom, hogy foglalkozzak azzal, vajon milyen modellre / megoldásra fog hasonlítani az a nyugdíjrendszer, amely már elkezdett körvonalazódni. Igen, többek között a svéd modellel fogok foglalkozni.
De nézzük, hogy a dolog politikai vonatkozásán kívül miért került be a köztudatba ennek az országnak a nyugdíjrendszere. Nincs kétségem afelől, hogy bármilyen nyugdíjrendszerünk is lesz, azt a kormányzat nem fogja "svéd" jelzővel illetni. Viszont elhangzott két olyan ismérv is, amely igen is jellemző a skandináv ország nyugdíjrendszerére, ez pedig az egyéni számla az állami nyugdíjrendszer keretein belül és az, hogy nem fognak többet kifizetni a befolyt járulékoknál. Nem elhanyagolandó, hogy arról is szó esett, hogy a kifizetések mindenképpen arányosak a befizetésekkel.
Miért jó ez? Bizony, többek között azért, mert nem lehet a következő 5 generációt eladósítani azért, hogy valaki a nyugdíj témára alapozva nyerhessen választást. Továbbá így valóban lennének következményei annak a "divatnak", hogy sokan egzisztenciális okokból nem vállalnak gyereket. Nem vállalnak, mivel ez egy megtérülő döntésnek látszik az egyén szempontjából. De nem az közösségi szinten.
És még egy érv mellette: értelmetlenné válik a nyugdíjkorhatárról szóló vita, hiszen mindenki eldöntheti maga, hogy mikor megy nyugdíjba, hiszen ezt az egyéni számlák miatt meg lehet valósítani.
Miért rossz esetleg? Szerintem ezt még nem tudjuk, ötleteim szerint egy módon lehet rossz, és ez a bevezetés mikéntje. Mert annak semmi értelme nincs, hogy csak az új járulékfizetők számára vezessék be ezt a rendszert, ha viszont mindenkire vonatkozik, akkor látni kéne azokat a szabályokat, amelyek alapján megállapítják a nyugdíját annak a honfitársunknak, aki évek óta fizeti a járulékait egy másik nyugdíjrendszer szabályaihoz igazodva.
Kevesebb lesz így a nyugdíjunk? Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. De az elvitathatatlan, hogy nagyrészt rajtunk múlik. Pl. ha nem elég nekünk, dolgozhatunk tovább. Meg ha több gyermek születik, úgyszintén több lehet a nyugdíjunk. És végre beindulhatna valamilyen párbeszéd vagy inkább közbeszéd a gyermekvállalás és a gyermektelen életmód kérdéséről.
És az állami rendszeren kívül továbbra is lehetőségünk van nyugdíjbiztosításokkal, egyéb megoldásokkal tenni azért, hogy a megfelelő életszínvonalat biztosítsuk magunknak.
Utolsó kommentek